Skip to content

Színháztudomány szak tantárgyleírások

Drámaelmélet (I-II.)

A drámaelmélet alapjaival, a drámai műnem sajátosságaival ismerkednek a hallgatók. A dráma jellegzetességeinek felfedezése, a dráma működésének megértése céljából a hallgatók előbb rövid prózai részleteket dramatizálnak, majd drámákat elemeznek. A különböző műfajú szövegek elemzése során tanulmányozzák azok sajátosságait, alapvető jellemzőit is.

Szövegértelmezési módszerek 1. – sz.

Drámaelemzésre később is lesz mód, ebben a félévben ezért értekező műfajok elemzésére fektetünk hangsúlyt. Emellett fontos lesz az elméleti irányultság, az alapozás: a hallgatóknak a későbbiekben alig lesz igazán teoretikus tárgyuk.
Célunk a kritika nyelvének, a színháztörténetnek mint szövegnek, a média műfajainak, a beszélgetésnek a pontosabb megértése.
A diákok először nyelvészeti ihletettségű szövegértelmezési eljárásokról hallanak: átfogó képet kapnak szemantikai és pragmatikai, kommunikációelméleti kérdésekről. Rövid szemiotikai áttekintést is kapnak: fontos, hogy jel és jelentés kérdéséről világosan gondolkozzanak (hol, kinél van a jelentés), és hogy alkotó, mű, befogadó és kontextus kérdéséről bármelyik szöveg kapcsán azonnal referálni tudjanak. Áttekintjük a 20. sz.-i irodalomelméleti irányzatokat (a pozitivizmustól a strukturalizmuson és a hermeneutikán át a kritikai kultúrakutatásig). Történelemelméletekről is hallaniuk kell, ez fontos a színháztörténetek reflektált olvasásához. A kritikaírásra vonatkozó irodalomra szintén vetünk egy pillantást, ez esetben a kritikavitákra fókuszálunk. A sajtó nyelvének és szövegeinek valódi megértése is fontos, ezzel kapcsolatban elsősorban a médiahatás-kutatás eredményeit, teóriáit beszéljük meg. Legvégül az előfeltevések elmélete és gyakorlati használata következik.

Szövegértelmezési módszerek 2. – sz.

A félév elején a legvirtuózabb magyar drámaírónak tartott Molnár Ferenc drámaírói technikájával ismerkedünk, majd különböző szerzőktől drámaelméleti munkákat olvasunk, illertve a diákok bemutatják ezeket. Az olvasás gyakorlatokkal váltakozik: replikákat írni félig megírt párbeszédhez, képregényhez, dialógust írni megfelelő helyzetre, klasszikus jelenetet játékosan modernné írni (sms-, chat-jelenet stb.).
A félév második felében azt a kérdést boncolgatjuk, miért van szükség egy darab átdolgozására, újraírására, és ennek milyen fokozatai, módozatai vannak. Kortárs színdarabokra fókuszálunk, olyanokra, melyek egy korábbi darabot, annak részleges cselekményét vagy motívumait, stílusát építik magukba. A diákok gondolati erőfeszítései és teoretikus támpontok feltérképezése mellett fontos az ismeretszerzés: megismerni sok-sok művet, alkotói attitűdöt. Közvetett cél a kortárs drámairodalom megszerettetése, aktív viszony kialakítása a szövegekhez.

Egyetemes színháztörténet (III-IV.)

A színház és a dráma történetének megismerése elengedhetetlen mindazok számára, akik a színházi pályán kívánnak tevékenykedni. A kurzus során a hallgatók bevezetést nyernek mind az intézménytörténetbe, mind pedig a stílustörténetbe, megismerkedve e művészeti ág történelmi evolúciójával és a különböző korok meghatározó alkotóival.
Fontosabb témakörök: Középkori színjátékos formák – Angol reneszánsz színház és dráma – Commedia dell’arte – A barokk színpadtechnika kialakulása – Az opera megszületése – Francia klasszicizmus – A felvilágosodás színháza – Német romantika – A XIX. századi olasz opera – Realizmus és naturalizmus – Sztanyiszlavszkij színháza – A XX. századi orosz színház – Német politikai színház – A lengyel színház XX. századi törekvései

Drámaelemzés (III.)

A tantárgy a drámai elemzés lehetőségeinek vizsgálata, az olvasott szöveg színpadi szövegként való értelmezése problematikáit járja körül. Egy gyakorlati például választott dráma közös elemzésével próbáljuk meg körüljárni a drámaelemzés sajátosságait, lehetőségeit, módszereit, eszközeit. Ugyanakkor a részletes elemzés a szövegben, annak mögöttes rétegeiben való alapos elmélyülésre is példa.
Elemzésre javasolt szövegek: Shakespeare: Hamlet, Shakespeare: Romeo és Júlia, Csehov: Három nővér.

20. sz.-i színházelméletek – sz.
Mivel az elmúlt két év nem volt elég arra, hogy a diákok minden fontos színházi alkotó látásmódját megismerjék, ebben a félévben olyan alkotók esztétikai szempontú megközelítése a cél, akik nem (csupán) írtak, gondolkodtak a színházról, hanem meghatározó rendezők, színházi iskolák alapítói is. Amúgy is rendelkezésünkre áll még egy félév arra, hogy gyakorlati eredményekkel nem rendelkező teoretikusok elméleteivel is foglalkozzunk.
A huszadik század második felének meghatározó alkotóit vesszük górcső alá. A félévet George Banu átfogó tanulmányával kezdjük és ugyanazzal a szöveggel is fejezzük be; a két alkalom között pedig ráközelítünk olyan alkotókra, akiket a tanulmány is kiemel: Robert Wilson, Tadeusz Kantor, Peter Brook, Jerzy Grotowski, Eugenio Barba. Az elődök közül Gordon Craig és Adolphe Appia színházi újításaira térünk ki.
Dvd-n előadásrészleteket, ill. az adott rendezőkkel készült riportfilmet nézünk, megvitatjuk ezeket. Fontos, hogy a diákok merjék megfogalmazni a saját gondolataikat, ezért szakirodalmat csak ezt követően veszünk igénybe. A szemináriumon végül mindegyik diák a látottakhoz kapcsolódó vagy egyéb fontos szakirodalmi tanulmányt mutat be.

Rendezéstörténet (V-VI.)

A tantárgy célja a rendezés történetének megismerése, a rendező szerepe alakulásának tanulmányozása, a rendezői színház kialakulásának és evolúciójának vizsgálata. Ennek során a diákok megismerkedhetnek a világszínházra elemi hatást kifejtő rendezők életművével, ezen alkotók szinházának sajátos stiláris jegyeivel. A tárgy oktatását kiemelkedő előadások felvételeinek megtekintése és elemzése segíti.
Fontosabb témák: A rendező szerepének kialakulása és evolúciója – A meiningenizmus – Sztanyiszlavszkij – Brecht és az epikus színház – Brook – Strehler – Grotowski – Wilson – A fizikai színház: Bausch, Nadj – Magyar rendezők a XX. században – A román rendezői iskola – Erdélyi magyar rendezők

Kortárs előadáselmélet (VI.)

A tantárgy a különböző színházi formák sajátosságainak tanulmányozására fókuszál, a dráma és a színházi előadás összefüggéseit kor és alkotók szerint tanulmányozza. A forma és világkép összefüggéseit vizsgálja a színházi előadásban. A színházi előadás elemzésének útjait és módozatait kutatja és mutatja be, az előadás elemeit és stílusjegyeit figyelembe véve. A tantárgy oktatását színházi előadások felvételének megtekintése segíti.
Fontosabb témák: Realizmus – Neonaturalizmus – Teatralitás – Képszínház – Rituálészínház – Mozgásszínház/táncszínház/fizikai színház – Új cirkusz

Szakdolgozatírás – sz.

A félév során egyfelől a tudományos kutatás kérdéskörével, a tudás fogalmával, rövid  tudománytörténettel és -filozófiával és különféle humántudományokra jellemző kutatási módszerekkel ismerkedünk, az antropológiai, néprajzi, szociológiai módszereken át a bölcsészettudományok történeti és elméleti ágazataira jellemző metódusokig.
Másfelől a diákoknak a félév végére be kell bizonyítaniuk, hogy jól ismerik egy tudományos tanulmány tartalmi és formai követelményeit, és meg is tudnak írni és szerkeszteni egy ennek megfelelő dolgozatot. A szemináriumok nagy részén a dolgozatírás hogyanját, a dolgozatok felépítését, érvelésmódját, nyelvezetét helyezzük górcső alá és részfeladatokkal, határidőkkel segítjük a zárómunka elkészültét

%d blogger ezt kedveli: